A sajószentpéteri Screen egy a tudomány által megmagyarázhatatlannak tartott képződmény. A szintén a mérhető, racionálisan megmagyarázható dolgok körén kívül eső Damn Natural-t is vivő Dudás Tamás énekes-gitáros és régi spanjai úgy dacolnak a sikertelenséggel, ismeretlenséggel, minden észérvvel, hogy az a nyugati civilizációban közel példanélküli. Az 1993-as, egy szem hivatalos album, a zseniális Begin the Season! óta csináltak már min. 4-5 albumnyi anyagot, köztük a Not Yet-et, és mindegyiken olyan muzsika van, hogy az kész.

Bizonyos tekintetben időn és téren kívül esik a Screen. Ez a zene épp úgy lehetne Beatles meg Rolling Stones, mint ahogy Red Hot Chili Peppers, Pearl Jam vagy akár Guns N’ Roses. És bármennyire ismerősnek tűnnek is a témák, Dudásék úgy tolják őket, ahogy senki más. Tömény feeling az egész. Tamás hangját biztos szoknia kell annak, aki még nem hallotta, én is így voltam vele, miután az említett albumon hallható, Astbury/Morrison-hangú Hernyó kivált, de az a helyzet, hogy Tom torkában olyan dolgok vannak, amik simán feledtetik, hogy nem olyan erőteljes, mint elődjéé. Olyan pimasz, beleszarós, mégis érzelmekkel teli módon énekel, ahogy csak kevesen tudnak. De a feeling a többiek játékában is ugyanígy ott van. Komolyan, ettől a zenétől a Nap is kisüt. Pedig nem végig vidám, sőt, sokszor épp kilátástalan helyzetekről szól a dal, de mindegyikben van valami… Mi ez?! A lelki béke nem éppen rokonértelmű kifejezés arra, hogy valaki sosem adja fel, és nem érdekli semmi, csak hogy a szerettei boldogok legyenek, meg hogy zenélhessen… De szóval valahol ez a kettő együtt.